A valóságban óriási készség és koncentráció szükséges a vágáshoz. A japán kard, a jutsu három fõ fogalmon alapul: kata a iaido mûvészetben, harc a kendo-ban és vágás a battodo-ban. Batto, iai és kendo együtt alakítják a jutsu-t, avagy a kard technikáját. Mindhárom fogalom szükséges a jó budo-ka megteremtésére.

A japán kard a szamuráj, a japán harci rend fõ fegyvere volt, és az uralkodó osztály akaratának érvényesítésére használták. Ez így ment kb. a 15. századtól az 1800-as évekig. A feudális rendszer hanyatlásával a szamurájoknak más módszereket kellett találniuk a gyakorlásra és a képesség fenntartására. Iaido, a kard útja, vagy mint a kardhúzás mûvészete is, a 17. században tûnt fel. A iaido még mindig létezõ, ill. továbbfejlesztett stílusai:

Iaido stílusok
*Omori-Ryu Kobayashi Ryozen Ryu *Araki Ryu
*Hasegawa Eishin Ryu Kurokawa Nen Ryu *Jigen Ryu
Hakou Ryu *Jikiden Eishin Ryu *Kajima Shinto Ryu
*Tamiya Ryu Mugai Ryu Keishi Ryu
*Hayashizaki Ryu *Muso Ryu Toshin Ryu
*Muso Shinden Ryu Suio Ryu Tenshin Ryu
Asayama Ichiden Ryu *Shindo Munen Ryu Tachimi Ryu
*Shinto Ryu Yagyu Shingan Ryu Juden Ryu
*a népszerû stílusokat jelzi

Egyik fõ különbség a iaido és battodo között, hogy a legtöbb iai kata elõadása térdelõ pozícióból kezdõdik, míg a battodo többnyire állásból indul. Batto, minthogy harcra tervezték, álló, hiszen nagyon kevés alkalommal kerül a szamuráj csata közben térdelõ pozícióba.

Egy lehetséges magyarázat arra, hogy a iai kata miért kezdõdhet térdelésbõl: az erkölcsi szokás. Ha egy hûbérúr hívta kardmesterét, hogy tartson bemutatót, vagy tanítson egy magasabb társadalmi szinten állót, vagy uralkodót, rossz modorra vallana állni. A kendo a kenjutsu-ból és a népszerû japán vívásból fejlõdött ki. A kendot gyakorló olyan felszerelést használ, amely követi a hagyományos szamuráj ruházat vonalát. Vívásnál gyakorláshoz bambuszkardot (shinai), katához fabotot (bokken) használnak. Kendoban az kap pontot, aki a megfelelõ célpontot üti meg (pl. olyan célpontot, amely az ellenfelet megölné, vagy harcképtelenné tenné egy csatában).

A kendoban is van kata, amely partnerrel gyakorolva segít megtanulni a megfelelõ célpont elérését. A battodo a kardmûvészet végsõ célja. Igazi harcban a kard kis értéket képvisel, még ha elsõként csap is le a megfelelõ helyre, hacsak nem vág. A iaido fõ elgondolása szerint el kell képzelni az ellenfelet és kivédeni, ill. támadni kell fel és le, vagy oldalra gyors, folytonos mozgással.

Mivel ilyenkor csak a levegõbe vágsz, a valóságban nem biztos, hogy az elgondolt vágást sikerül kivitelezni. A kendo tökéletes annak megtanulására, hogyan mozogj és üss megfelelõ célpontokat, de nem feltétlenül reális. Az ütés mozdulata shinai-al néhány esetben ellentétes mozgás a megfelelõ vágási mozdulathoz képest.

Ugyanakkor a iaido a battodo gyakorlását elõször segíti. A Toyama Ryu Iai/Battodo a 2. Világháborúban alakult. A japán hadseregben a katonákat ki kellett képezni a kard használatára harcban. A iaido és a kendo összes stílusát kombinálták, hogy kialakítsanak egy olyan stílust, amely alkalmazható volt csatában, ekkor született meg a Toyama-Ryu. A japán tengerészetnél is létrehoztak egy stílust, melynek irányvonala a hadseregét követte, ezt Takayama-Ryu-nak hívták. A háború után Nakamura Taizaburo megalapította a Battodo Szövetséget. A szövetség a következõket érte el:
• Sok stílust tartalmaz a Toyama Ryu stílus
• A tanulók hakama nélkül gyakorolhatnak
• Teremben és azon kívül is lehet gyakorolni, bármilyen felületen, a faborítástól az üvegig
• Mindenki könnyen megérti a technikát a vágási gyakorlattal
• Tudományosan értékelhetõ
• Nagyon hasznos a lelki és szellemi fejlõdésnek. Battodo gyakorlásnál, igazi kard használatakor tiszta agy, fókuszált gondolat, jól karbantartott test, és kiegyensúlyozott szelem szükséges. Mindez Battodo gyakorláskor megtanulható, mielõtt a vágást megkísérelnék.

Bár a Battodo vágási gyakorlás, sok idõt kell áldozni a formák gyakorlására, mint a iaidoban, hogy a kardkészséget és a tudást növeljük. A vágást fõleg gyékényfonaton végzik, melyet feltekernek, és néhány napig vízben áztatnak. A megáztatott gyékény sûrûsége hasonló az emberi nyakéhoz, hogy a gyakorló érezze, milyen vágás szükséges a harcban.

Sok gyékényt egybekötve érzékeltethetjük az egész test átvágását. Vágáskor minden részletre gondolni kell: szögek, légzés, vágás típusa, távolság és még sok más szempont. A batto gyakorló azt is hamar megtanulja, hogy az erõ nem egyenlõ a vágással. A japán kard egyike a legélesebb pengéknek, jó okból. Arra tervezték, hogy szelje át az ellenfelet, ne csak odavágjon.

Vágáshoz körmozgás szükséges, mint amikor a penge hozzáér a gyékényhez. Át kell húzni a gyékényen egy szelõ mozdulattal. A kard legjobban vágó területével kell vágni, amely a kissaki-tól számított 6-8 hüvelyk. Hogy a kard megfelelõ területét használd, a gyékénytõl megfelelõ távolságban kell állnod. Túl nagy erõt kifejtve pedig a gyékény meghajolhat anélkül, hogy elvágnád.
A vágási szög is fontos. A legtöbb vágást fentrõl lefelé 45o-ban végzik (kesa-giri). Ha a penge szöge rossz, a vágás közben kiszámíthatatlanul eltérül a kard iránya. A valós batto harcjátékban a batto mester sok precíz vágást ejt a gyékényen, azután a versenyzõk megpróbálják megismételni ugyanezen vágásokat, és az nyer, aki a mesteréhez legközelebb vág.

A játékok közben a szög és a méret a legfontosabb. Még a gyékénybõl kivágott rész földet érési helye is azt mutatja, hogy a vágás pontos volt-e. Néhány harcjátékon a kata elõadása és a vágás hivatott eldönteni, ki a gyõztes. A Battodo-ban szükség van a folytonos koncentrálásra. Nem szabad félni a kardtól, különben sosem lesz képes az ember vágni, vagy visszatenni a kardot (noto) a hüvelybe, és tisztelni kell a fegyvert, különben megvágjuk magunkat.

Egy másik módszer a feltekert papír elvágása. Ez tulajdonképpen sokkal nehezebb, mint a gyékény, de kifejleszti a tökéletes és gyors vágási technikát.
A karatéban nem számít, milyen mûvészi egy kata, vagy milyen magasra tudsz rúgni. Amikor védekezel egy támadó ellen, és megütöd, de nem tudod harcképtelenné tenni, a karate értéke csökken. Hasonló a helyzet a kardnál is. Nem érdekes, ha a kardnak gyönyörû a metszése, és arannyal van borítva, ha nem tudod, hogyan kell vágni, érték e felére csökken.

Ezért van az, hogy néhány kard nem csak kinézetérõl híres, hanem arról is, hány gyékényt tud elvágni (a szamurájok idejében azon mérték, hány elítéltet tud átvágni), mennyire folytonosan vág, és a penge vágás után hajlik-e. Ez ad a névnek (a kard készítõjének) értéket, sok ilyen pengét tartanak Japánban nemzeti kincsnek.