Történelem

A „felkelő nap országa” több mint 2000 éves múltra tekint vissza. Történelme az i. e. 5. században kezdődött. Az i. sz. 400 körül a Jamato-klán szerezte meg a korlátozott uralmat, az első nagy birodalmat a Teuso család hozta létre. Japán őslakosai, az anjuk ma már csak kis számban, Honsú sziget északi részén élnek, őket a 7-8. században birodalomépítő hódítások során igázták le a délről érkező japán törzsek. A buddhizmus elterjedése után Japán abszolút monarchiává alakult, élén a császárral, aki az akkori fővárosból Narából gyakorolta korlátlan hatalmát. A birodalom hanyatlása után,a 12. században kezdődött a tartományi nemesség, a sógunok uralma. A császár 1867-ben visszaállította hatalmát, egyben óriási modernizációba kezdett. A császárság székhelye Tokióba került át, az 1889-es alkotmány Japánt alkotmányos monarchiává tette. A 18. század végén, illetve a 20. század elején több hódító háborút folytatott szomszédaival, elfoglalta Koreát és Tajvant. A jmaoán hadsereg 1931-ben meegszállta Mandzsúriát. A második világháború során Japán szövetséget kötött Németországgal és Olaszországgal, valamint megkezdte uralma alá vonni a csendes-óceáni térséget. Pearl Harbour (Hawaii-szigetek) 1941-es bombázásával hadba lépett az USA-val, amely azonban visszafoglalta a korábbi japán területeket, majd 1945 augusztusában atomfegyvert vetett be Japán ellen, aminek következtében Japán kapitulált. Az ország amerikai megszállás alá került, a teljes függetlenségét csak 1950-ben kapta vissza. A második világháború után gazdaságilag összeomlott, külbirtokait elvesztett ország napjainkra a világ gazdaságilag egyik legnagyobb országává küzdötte fel magát, részben az amerikai tőkének, átgondolt gazdasági tervek és a japán emberek képzettsége, szorgalma révén.

Földrajza

Japán a Kuril-szigetektől és Szahalintól Tajvanig húzódó, mintegy 3900 szigetből álló Japán-szigetvilágban fekszik. Legfontosabb szigetei É-D-i irányban Karafuto (Jp. 1679-1875), Hokkaido, Honshu (a legnagyobb a főszigetek közül), Shikoku és Kyushu. Mairuppo a Kuriru-szigeteken (retto vagy shoto) több mint 800 km-re északkeletre található Hokkaido-tól; Okinawa pedig a Ryukyu-szigeteken több mint 600 km-re délnyugatra fekszik Kyushu-tól.

Az ország 73%-át hegyek, hegyvonulatok borítják, amelyek átívelnek a főszigeteken. A legnagyobb japán hegy a Fudzsi (Fujisan), 3776 m magas. Oyakobayama hóval borított csúcsa (2337 m) a Kuriru-szigetek északi részén, közvetlenül a tengerből emelkedik ki. Kevés mezőgazdaságilag megművelhető földterülettel rendelkezik. Mivel Japán vulkanikus zónában fekszik, heves szeizmikus rengések és véletlenszerű vulkanikus tevékenységek érezhetőek az egész ország területén. A nagy és romboló erejű földrengések rendszeresen előidézik a cunamikat. Ezenkívül Japánnak számos melegvizű természetes forrása is van.

É-D-i kiterjedése miatt Japánban nagyon változatos éghajlat alakult ki. Az északi Sapporon a nyár enyhe, a tél hosszú és hideg, rendkívül erős havazással. Tokió, Nagoya, Kiotó, Oszaka és Kobe városokban - Honshu középső és nyugati területein - aránylag enyhe a tél, kevés vagy egyáltalán nem esik hó, a nyár meleg és csapadékos. Hakata - a Kyushun - enyhe téllel és rövid nyárral jellemezhető, ugyanakkor Okinawa szubtropikus jellegű. A Kuril-szigeteket, amelyek a Nemuro-félszigethez csatlakoznak, vastag köd takarja. 5 'gun' tartozik hozzá: Kunashiri, Etorofu, Uruppu, Rakkoshima és Choka.

Japán É-D-i irányba haladva tíz régióra oszlik: Hokkaido, Hokuriku, Kanto, Chubu, Kinki (amit Kansai-nak hívnak), Chugoku, Shikoku, Kyushu és Okinawa.

Vallésok

A japánok többsége nem hisz egyetlen egységes vallásban. Sok ember – elsősorban a fiatal korosztály – szembehelyezkedik a vallásokkal, ennek oka a tudomány nagyfokú fejlődésében rejlik. A II. világháború alatt a japánok sintóisták voltak és elutasítottak minden más vallást. Manapság nem meglepő, ha egy japán, miután leteszi iskolai vizsgáit, elmegy egy sinto szentélybe imádkozni. Ugyanaz az ember egy keresztény templomban köthet házasságot és buddhista temetésben részesülhet.

Mitológia

A sintoizmus (vagy kami vallás) képezi a japán mitológia alapjait. A sintó a kínai nyelvből átvett szó, jelentése: az "istenek útja".

Eredetileg mint a sintoizmus nem volt egyéb a természeti erők imádásánál. Mint a legfőbb lényt az istenséggel azonosított eget tisztelték az ősi sintoisták. Tisztelet tárgyai voltak még az isteni lény részeit alkotó égitestek, köztük első helyen a Nap. Később idegen kínai befolyás alatt egy új mitológia fejlődött ki, mely nagy számú istennek adott helyet a sintoista panteonban. A Kosziki, a japánok egyik szent könyve nyolcmillió istent, egy másik forrás csak nyolcvanezret számít. Erkölcstana olyan, mint a többi vallásoké: a jók a mennyországba, a gonoszok a pokolba mennek haláluk után. Az ősök tisztelete is lényeges tana a sintoizmusnak.

A sintoizmus fejlődését és szerepét Japánban nem érthetjük meg teljesen, ha nem vizsgáljuk, milyen hatást gyakorolt rá a buddhizmus - és viszont. Ez a kétféle hagyomány kezdettől fogva nagyon szoros kapcsolatban állt egymással, kölcsönösen hatottak egymásra.

A sinto kamik és a papok mind a mai napig az ország földjének és mindannak oltalmazói, ami csak erre a földre épült. Az építkezések mindig a sinto dzsicsinszai, az alap kiásásának ünnepi szertartásával kezdődnek: ezzel engesztelik a kámit, másrészt így kérik a segítségét az építkezés biztonságos befejezéséhez és az épület fennmaradásához