Mint a legtöbb erkölcsfilozófiai írás, a Hagakure, A szamurájok kódexe is időtlen. Tanítása bármely kor emberéhez megtalálja az utat. Mai, hanyatló világunkban, amikor már nem a kard kemény, de igazságos és egyértelmű törvénye él, más formában jelentkezik. Misima Jukio, Japán egyik legnagyobb írója - az utolsó japán, aki szeppukuval vetett véget életének - "az egyetlen könyvnek" tartotta a Hagakurét, amely "szabadságra és szenvedélyre" tanít. Misima ebben a művében - többek között - részletesen elemzi a Hagakure negyvennyolc létfontosságú alapelvét.

"A háború alatt a Hagakure olyan volt, mint a nappali égbolton fényesen ragyogó tárgy, ám igazi fényét éppen koromsötétben sugározza. [...] Ezt a könyvet más, háború alatt íródott művekhez hasonlóan gyűlöletes, rossz, gonosz könyvnek kezdték tartani, amely annyira mocskos, hogy ki kell törölni az emberiség emlékezetéből, szorosan becsomagolni és a szemétdombra hajítani. Így a Hagakure, korunk sötétségében, először kezdte igaz fényét sugározni."

A legendás japán kardvívók között talán Mijamoto Muszasi neve a legismertebb. Népszerűsége nem csak Japánban, de külföldön is töretlen. Ez a rendkívüli képességekkel megáldott szamuráj első - halálos kimenetelű - párbaját tizenhárom éves korában vívta, tizenhat évesen pedig már részt vett a véres szekigaharai csatában. Élete során számtalan párbajt vívott, de nem talált legyőzőre. Utolsó éveiben írta meg a két kardos vívás és a taktika esszenciájának számító híres művét, "Az öt elem könyvé"-t, amely manapság is széles körű olvasottságnak örvend - nemcsak a harcművészetek iránt érdeklődők körében. A kötet első részében Muszasi történelmi alakjával, bonyolult és rejtélyes jellemével, szövevényes életútjával ismerkedhetünk meg, a második rész pedig a híres "Gorin no só"-t, a japán eredetiből fordított "Az öt elem könyvé"-t tartalmazza.

"A kengó olyan személy volt, akinek kardvívó tehetségét elismerte a nép - nem léteztek tárgyilagos ismertetőjegyek arra, hogy valaki méltó legyen a kengó elnevezés elnyerésére. Ehhez a megszólításhoz az kellett, hogy egy nevezetes kardforgató legyőzésével szerezzenek maguknak hírnevet. Az elismerés elnyerésének különböző módjai léteztek, de valójában az összes kengó valamikor az országot járta, hogy párbajok során tökéletesítse vívótehetségét. Azok, akik utazásaik során tökéletes magabiztosságra tettek szert a harci tudás terén, megalapították saját iskolájukat. A kengók számos tanítványukkal együtt dódzsókat hoztak létre, hogy ott oktathassák az újonnan alapított iskola tudását. Felesleges mondanunk, hogy minden új iskola megalapítója maga választotta ki utódját. Az Edo-korszak végére (1867) több mint hétszáz ilyen harcművészeti iskola létezett. Ebből arra következtethetünk, hogy a Tokugava-sógunátus alatt rengeteg kardforgató mester élt Japánban. Közülük választottam ki most néhányat - Cukahara Bokuden, a Jagjúk, Jamaoka Tessu stb. - akikről viszonylag jelentős történelmi anyagot találtam, és amennyire csak lehetett, ezek alapján írtam meg életük történetét."

Jamaoka Tessu kiemelkedő alakja volt annak a viharos időszaknak, amelyben egy új Japán született. A közéletben Tessu Szaigo Takamorival tárgyalt, és előkészítette a sógunátus utáni békés hatalomváltást. Az Út egyéni követőjeként negyvenöt évesen mély megvilágosodást ért el, és felismerte a kardforgatás, a zen és a kalligráfia belső alapelveit. Ettől fogva Tessu olyan volt, mint Mijamoto Muszasi: "...úgy telik az életem, hogy nem egy meghatározott Utat követek." (Az öt elem könyve)

Tessu is kiemelkedően sokoldalú és termékeny mesterré vált: egyedülálló kardforgató, aki a Kardnélküli Iskolát megalapította; a Tekiszui hagyomány szerinti bölcs és könyörületes zen tanító; páratlan kalligráfus, aki ecsetével fejezte ki az ég és a föld összes tanítását. Még ma is, több mint egy évszázaddal a halála után, ecsettel készült műveiben érzékelhetjük Tessu hihetetlen életerejét. Ha helyesen értelmezzük kalligráfiáit, teljesen szembetűnő az a nagy átváltozás, ami Tessu megvilágosodásával együtt járt és az az egyre mélyülő éleslátás, ami életének utolsó nyolc évében

"Egy szamurájnak mindenekelőtt azt a tényt kell észben tartania - éjjel és nappal, Újév reggelétől, amikor felemeli evőpálcikáját, hogy elfogyassza reggelijét, egészen az év utolsó éjszakájáig, amikor elkészíti éves elszámolását -, hogy meg kell halnia. Ez a legfőbb feladata. Hogyha ezt mindig észben tartja, akkor képes lesz a hűség és a gyermeki kötelesség útja szerint élni, számtalan veszélyt és csapást el fog kerülni, távol tudja tartani magát a betegségektől és a balsorstól, sőt mit több: hosszan élvezheti az életet. Nagyszerű személyiséggé fog válni, aki sok csodálatraméltó tulajdonsággal rendelkezik."

"A budo az istenek által alapított égi ösvény, amely igazsághoz, jósághoz és szépséghez vezet. Olyan szellemi út, amely tükrözi a világegyetem végtelen és abszolút természetét, valamint a teremtés végső nagy tervét."

JOHN STEVENS, a könyv összeállítója, Uesiba mester tanításainak értelmezője a buddhista tanok professzora és egyben Aikido-instruktor Szendaiban, Japánban. Számos Aikidóval, harcművészetekkel és buddhizmussal fogalkozó - eddig még magyar nyelven kiadatlan - könyv szerzője.

"Az Aikido a test segítségével a világegyetem rendjét fejezi ki. Ha a világmindenség rendjét helyesen alkalmazzuk a testre, akkor a technika és az egészség természetes módon bontakozik ki. Ha ezt a rendet helyesen alkalmazzuk a mindennapi életben, akkor a nevelés, a munka és a személyiség természetes módon fog fejlődni. Ha a világegyetem rendjét helyesen alkalmazzuk a társadalomban, akkor a közösségi harmónia, saját magunk és a többiek közötti kapcsolat természetes módon fejlődik majd ki. Ekkor az emberiség, mint egyetlen nagy család fog hozzá, hogy újjáépítse a világot, amelynek harmóniája napjainkban gondoktól terhes."

Uesiba Morihei (1883-1969), a japán történelem egyik legnagyobb harcművész mestere egész életében a harcművészetek legbensőbb titkát kutatta. Meggyőződése volt, hogy ez a titok a két oldal: a fizikai és a szellemi rész egységében rejlik. Negyvenes éveiben már élő legendának számított - egyszerre négy-öt támadót dobott el, érzékelte a feléje tartó puskagolyó útját, egy ujjal szorította le a híres szumó-bajnokot -, hihetetlen képességeit számos kihívója tette próbára, de a "legyőzhetetlen harcost" senki sem tudta sarokba szorítani. Korlátokat nem ismerő testében azonban érzékeny és nyitott lélek lakozott. Már gyermekkorától kezdve fogékony volt a szellemi tanításokra, így nem meglepő, hogy érett fejjel az egyik legnagyobb ezoterikus sintó szekta, az Omoto-kjó tagja, majd vezetőjének személyi testőre lett. Igazi idealistaként részt vett egy mongóliai zarándoklatban; céljuk, hogy létrehozzák a Béke Királyságát, majdnem tragédiával zárult. Japánba való visszatérte után még intenzívebben edzett, míg végül beérett hosszú évtizedek munkájának gyümölcse: megalapította az Aikidót, azt a harcművészetet, mely nem az erőszakon és pusztításon, hanem a természet törvényein, az élet tiszteletén és szeretetén alapul.

Az Aikido alapítójának fia és unokája ebben a technikai kézikönyvben bemutatja az Aikido edzések bemelegítő mozdulatait, a lépéseket, gurulásokat, zuhanásokat, majd lépésről-lépésre veszi az alaptechnikákat és azok végrahajtási módját. A gazdagon illusztrált könyvben (közel 1000 fényképen) a technikákat a jelenlegi Dósu: Uesiba Moriteru mutatja be, egyik segítője pedig a Magyarországon is ismert Kanazava szenszei.

"Susan Perry értékes szolgálatot tett azzal, hogy összegyűjtötte O-Szenszei számos tanítványa és azok személyes tapasztalatait, akik a vele való találkozás megtiszteltetésében részesültek. Ez a gyűjtemény Uesiba Morihei sokoldalúságát mutatja, miközben megeleveníti a Mestert az Aikido tanulói előtt, akik a nyomdokaiba próbálnak lépni."

Uesiba mester, az Aikido megalapítója a XX. sz. legnagyobb harcmuvésze és egyben karizmatikus szellemi vezeto volt. Életét az Aikidonak, az igazi budo megtestesítojének szentelte, ami magában foglalta a régi japán hagyományok (sintó, singon buddhizmus) tanulmányozását is. Ez a kötet verseit (dókák), tanításait tartalmazza, melyek minden - szellemi alapokon nyugvó - harcmuvészeteti ág gyakorlójának, tanulmányozójának hasznos Út-mutatóul szolgálnak. A reprezentatív kiállítású könyv muvészi értékét a tartalommal összhangban lévo kalligráfiák növelik, melyek Uesiba Morihei, Uesiba Kissómaru, Szaotome Micugi és Szengai alkotásai.

SZAOTOME MICUGI Aikido-mester tizenöt éven keresztül volt közvetlen tanítványa (ucsi-desije) a nagy harcmuvésznek, Uesiba Morihei nagymesternek, az Aikido alapítójának. Ezalatt az intenzív, kemény edzésekkel és sok lemondással járó idoszak alatt teljesen átitatta az Aikido technikai virtuozitása és mély szellemisége, mely a sinto és a szamuráj tradíciókon alapul. Több évtizedes folyamatos edzés és tanítás eredménye ez a könyv, amelyben a szerzo egy igazi "beavatott" szemszögébol mutatja be az Aikidót, a XX. sz. igazi budóját. Olyan összetett harcmuvészet, életforma és filozófia képe bontakozik ki az olvasó szeme elott, melynek elvei nemcsak az edzotermekben, hanem a természet törvényeiben, a modern tudományokban, az osi japán bölcseletben és a történelmi példákban is fellelheto. Az Aikido egysége mindenben megnyilvánul: a természet eroiben, a mindennapi életben és természetesen magában az emberben is - ezen párhuzamok alapján tekinthetünk bele igazán az Aikido mélységeibe. A könyv nemcsak azokat inspirálhatja, akik már az Aikido lelkes gyakorlói, hanem azokat is, akiket komolyabban érdekel Japán harci kultúrájának XX. sz-i öröksége.

A szamurájok osztálya, Japán harcos nemessége - melynek tagjait helyesebb businak, 'lovagnak' hívni - hét évszázadon keresztül a japán történelem legmeghatározóbb tényezőjének számított. Vajon miben rejlett ezeknek a félelmetes, halálmegvető bátorsággal bíró harcosoknak az ereje és hatalma? Blomberg alapos kutatáson nyugvó műve a busik szemszögéből kíséri végig Japán történelmét a kezdetektől egészen a XX. század elejéig. Következtetéseit a japán eszmetörténet legfontosabb forrásaival támasztja alá. Részleteket közöl a Heike monogatariból, "Az öt gyűrű könyvé"-ből, a Hagakuréból - hogy csak a legismertebbeket említsük. Ez a monográfia több, mint egy történelemkönyv. Az események tényszerű közlése mellett azok eredetét: filozófiai és vallási (sintó, buddhista, konfucianus) okait vizsgálja, miközben a köztudatban sokszor felületesen ismert és félreértett etikai alapelveket, szokásokat vizsgál meg - mint pl. a hűség, a kötelesség, a szeppuku, a harcos erkölcs és ideál -, melyek a Busidón, a szamurájok íratlan etikai kódexén alapultak. A japán történelem és kultúra megismerése és mély megértése lehetetlen a szamuráj-szellemiség tanulmányozása nélkül. Ehhez nyújt segítséget C. Blomberg átfogó és érdekfeszítő műve.

A Hagakure (jelentése: "Levelek alatt") a Szamuráj Útjára, a Busidóra vonatkozó rövid tanítások, történetek és feljegyzések gyűjteménye a XVIII. sz. elejéről, amelyet a később zen szerzetessé vált szamuráj, Jamamoto Cunetomo diktált le lelkes tanítványának. Az eredeti szöveget kézzel másolták, és adták körbe a Nyugat-Japánban élő Nabesima-klán fiatal csatlósai körében. A második világháború után egyetlen könyvet sem ítéltek el olyan hevesen, mint a Hagakurét. A műnek jelentős szerepe volt abban, hogy felbátorítsa a japán fiatalságot, akik a háború utolsó, elkeseredett szakaszában ezzel a klasszikussá vált idézettel vállalták az önkéntes halált: "Rájöttem, hogy a Busido a halálban gyökerezik." A beható tanulmányozás azonban megmutatja, hogy a Hagakure nem más, mint Cunetomo szenvedélyes gyűjtésének eredménye, amelyet békeidőben állított össze a Szamuráj Útjáról. Ez pedig az "úgy halj meg, mint egy igazi szamuráj" alapgondolatán, azaz a bátor, igazságos és erényes harcos ideálján nyugszik. A magyar nyelven először megjelenő forrás a teljes szövegből közel négyszáz történetet tartalmaz; azokat, amelyek a leghívebben tükrözik a Hagakure szemléletét, filozófiáját.