Szamuráj hagyományok

Az aikido dobásokból, ízületi feszítésekből álló pusztakezes technikák és fegyveres gyakorlatok rendszere. A cselgáncshoz (dzsúdó) hasonlóan a hagyományos japán küzdőstílusokból (budzsucu) fejlődött ki. A japán lovagok (szamurájok) ezeknek a stílusoknak a pusztakezes (dzsúdzsucu) és fegyveres (kendzsucu, dzsódzsucu  stb.) változatait használták, és tökéletesítették Japán háborúkkal teli történelme során.

 

Az aikido a következő harci iskolákból jött létre: Tensin-sinjo Rjú dzsúdzsucu, Kito Rjú dzsúdzsucu, Sinkage Rjú kendzsucu, Jagjú Rjú budzsucu, Hozoin Rjú szódzsucu, dzsúdó. Az aikido technikák legfontosabb forrása mégis a Daito Rjú dzsúdzsucu volt.

 
SZAMURAJ HARCOS

 

A Daito Rjú dzsúdzsucu  

A Daito Rjú az Aizu szamurájcsalád stílusa. A XIX. század elején Takeda Szoemon még Jin-Jang Aiki néven gyakorolta, majd fia Takeda Szoicsi örökölte a titkos technikákat.  Az ő tanítványa volt Szaigo Tanomo a harcművész és sintoista pap, aki Osiki-Ucsi néven tanulta az ősi küzdőstílust.  Takeda Szokaku az utolsó japán szamuráj már nyíltan oktatta e technikákat Daito Rju néven.

 

Takeda Szokaku (1859-1943.) nagymester zseniális harcos volt. Bejárta egész Japánt és a karate-do őshazáját Okinawát, de nem akadt legyőzője. A vékony, kistermetű szamuráj gyorsan elbánt támadóival. Állítólag képes volt ellenfelei gondolataiban olvasni. Másrészt Takeda hírhedt volt kegyetlenségéről. Áldozatainak hozzátartozói esküdt ellenségei lettek. Így élete vége felé már senkiben nem bízott, még közvetlen hozzátartozóiban sem.

   

TAKEDA SZOKAKU (1859-1943)

 

 

Uesiba Morihei O-szenszei  

Uesiba Morihei (1883-1969.) az aikido alapító mestere (O-szenszei). Az alig 155 cm magas férfi erejéről és bátorságáról már fiatal korában legendák keringtek. Számos harcművészetben próbára tette kiváló tehetségét, az orosz-japán háborúból pedig hősként tért haza. 1915-ben Hokkaidón egy kihívásos küzdelemben vereséget szenvedett el Takeda Szokakutól, ezért tanítványává szegődött (Ez volt élete első és utolsó veresége!) Uesiba 1919-re a Daito Rjú mestere lett. Különleges szellemi képességei révén később Takedát is túlszárnyalta.

 

"Az  aikido a szellem tanulmányozása." Uesiba Morihei elsősorban szellemi erejével emelkedett harcművész társai fölé. Egész életében az istenit, a természetfölöttit kutatta. Elméjét éppoly keményen edzette mint testét. Számtalan vallást, filozófiát, meditációs gyakorlatot tett magáévá. Végül megalkotta saját világképét. Szemlélete összeegyeztethető bármely világvallással, de az ateizmussal is. Azt tanította, hogy a világmindenség legfontosabb rendezőelve a szeretet.

 

   

A FIATAL UESIBA MORIHEI (1883-1969)

 

Az aikido szellemiségének forrásai  

Az aikido világképe a következő forrásokból ered: singon-buddhizmus, sintoizmus, taoizmus, kereszténység. Uesiba szenszei a japán mitológiát is részletesen tanulmányozta. Több figyelemreméltó szellemi tanítója is volt, úgy mint Kumaguszu Minataka vagy Kavacura Bondzsi. Legnagyobb hatással  Degucsi Oniszaburo (1871-1948.) az Omoto-kjó vallási irányzat vezetője volt rá.

 

Uesiba Morihei 1919. és 1927. között az ajabei Omoto-kjo központban élt. O-szenszei csodálattal tekintett Degucsira. A Guru egy furcsa, karizmatikus, a művészetekben és tudományokban egyaránt jártas személyiség volt.  Közösségében zseniális látnokok, mások szerint félőrültek tevékenykedtek. Céljuk a világbéke és egy egységes világvallás megteremtése volt. A japán vezetés az Omoto-kjo működését nem nézte jó szemmel, tagjait nemegyszer bebörtönözte.

   

DEGUCSI ONISZABURO (1871-1948)

 

 

Uesiba megvilágosodása  

1924-ben Degucsi vallási missziót vezetett Mongóliába, ahová O-szenszei is elkísérte. A kalandért majdnem az életükkel fizettek. Egy alkalommal fegyveresek kerítették be a maroknyi csapatot. Uesiba szenszei előre érezte a támadások irányát, és  teste elfordításával ki tudta kerülni a puskagolyókat. Hazatérésük után a kistermetű harcművész teljesen megváltozott.

 

1925-ben Uesiba Moriheit kihívta párbajra egy kendomester. Ő fegyvertelenül állt ki a kardművész ellen. Ismét előre érezte a támadások irányát, ellenfele megsem tudta érinteni. Végül a kendomester feladta a küzdelmet. Rövid idővel a győzelem után O-szenszei úgy érezte, hogy aranyló fényben fürdik, elveszti minden önelégültségét, és eggyé válik a világmindenséggel. Ez volt Uesiba szenszei megvilágosodása.

   

 

UESIBA: A DAITO RJU MESTERE

 

Az aikibudo  

1931-ben Tokióban Uesiba Morihei megnyitotta a Kobukan edzőtermet (dódzso). Formálódó harcművészetét aikibudonak nevezte el. Különféle fegyveres testületeknél is oktatott, ezért gyakran akadt kihívója. Ellenfeleit könnyedén legyőzte, így hamarosan Japán első számú harcművésze lett. Tanítványai szerint képes volt ellenfelei gondolataiban olvasni, és különleges erővel rendelkezett. Technikái ekkor már megfeleltek az aikido alapelveinek.

 

1941-ben O-szenszei  beteg lett. Látomások gyötörték. Rájött, hogy a II. világháború Japán vereségével fog véget érni. Megértette, hogy a katonák akiknek  aikibudot oktatott gyilkolásra használják harcművészetét. 1942-ben a lelkiismeretével vívódó Uesiba Morihei elhagyta Tokiót, és visszavonult ivamai birtokára. Földműveléssel foglalkozott, és tovább fejlesztette a kard- és a botvívás (aikiken, aikidzsó) technikáit. Stílusa nevéből végleg elhagyta a harc (bu) szót. Így született meg az aikido.

 

   

UESIBA: AIKIBUDO TECHNIKA